La Fontana és Poas Vulkán

2018. január 2. La Fontana és Poas vulkán

Másnap vezetőnk mondta, hogy korán kell kelnünk, hogy még a felhők takarója nélkül láthassuk a közelben lévő Poas vulkánt. Hatkor keltünk, és elmentünk reggelizni.

Reggelinél volt az első találkozásunk a rizsesbabbal. Kiderült, hogy Costa Rica, de a többi közép-amerikai állam nemzeti étele a fűszerezett rizses bab. Az emberek ezt napi rendszerességgel fogyasztják itt. Olyannyira ragaszkodnak hozzá, hogy a válogatott sportolók külföldi utazásaikor külön szállítmányt visznek magukkal ebből az ételből, mert természetesen külföldön nem kapható megfelelő minőségű bab, csak a Costa Rica-i jó. Volt rendes reggeli is.

A reggeli a következőkből állt egy tányéron tojásrántotta, sült banán, és persze az elengedhetetlen rizses bab. Vezetőnk szerint közepesen jó volt a szálloda rizses babja. Nekem és a többieknek nem ízlett. Attól még ez a Costa ricaiak nemzeti eledele. Sokszor találkoztunk még vele aztán.

Elindultunk a viszonylag újszerű HYUNDAI kisbusszal a túrára, igaz a hátsó ajtókat csak kívülről lehetett nyitni. Az első célpontunk a Poas vulkán volt.

Már útközben láttuk, hogy a táj rendkívül lenyűgöző, dimbes-dombos és a zöld minden árnyalatai láthatóak voltak. Egyből egy kávéültetvényt láttunk, ahol meg is álltunk, megnézni, hogy terem a kávé. Gyakorlatilag a ribizlihez hasonlítanám leginkább, fürtökben nő csak kicsit magasabb és a termése is nagyobb a ribizliénél. Néhány héttel szüretelés előtt értünk ide. Nagyon sok félig érett szem volt már.

Körös-körül amerre a szem ellát, kávéültetvények voltak. A kávé ugyanúgy, mint a tea a szereti az árnyékot, ezért az ültetvényeken mindenütt fák voltak ültetve, melyek árnyékot adtak. Volt olyan ültetvény is, amit kompletten letakartak árnyékolóval. Vezetőnk szerint a lassan érett kávé sokkal jobb áron értékesíthető, mint a hirtelen érett.

Mesélte nekünk, hogy a kávé már évekre előre el van adva, így esélytelen, hogy bárki is vegyen kávét valamelyik gazdától. A termelők érdekszövetségbe tömörülnek és így tudják a legjobban érvényesíteni jogaikat a piacon.

Tovább mentünk és mindjárt láttunk egy tipikus helyi kordélyt, ami elé befogták az ökröt is. Egy idős bácsi szedte az árokpartról a takarmányt és pakolta a szekérre. Megálltunk lefényképezni, és mindjárt pénzt kért a képekért. Rafinált egy öreg volt, tudta, hogy arra mennek a turisták a vulkán felé és kiállt az útra ímmel-ámmal füvet szedni, hátha megáll valaki mint mi, és pénzért pózolhat a képeken az ökörrel. Kapott 2 dollárt.

A vulkán egyelőre nem mutatta magát, nagy felhőtakaró rejtette el a szemünk elől. Egyre magasabbra mentünk, a még aktív Poas vulkánra és egyre jobban a ködszitálás vette át a szerepet a reggeli napsütés helyett. A nyirkos ködös idő ellenére mi folyamatosan haladtunk felfelé. Vezetőnk szerint a vulkán teteje valószínűleg már a felhők felett volt.

Az országban, mely fele akkora, mint Magyarország, összesen 12 éghajlati övezete van. Az egyes éghajlatokon belül mikroklímák vannak. A főbb éghajlati klímák: a Karibi, Csendes óceáni, Központi Völgyi (San José) stb. Az ország közepén egy vízválasztó hegység található. Így rendkívül változatos az idő, ahogy haladtunk az autóval egyik pillanatban hűvös hegyi klíma van, aztán ezt felváltja a trópusi esős klíma, aztán jön a száraz napos és megint az eső. Szóval nem lehet tudni, hogyha az egyik pillanatban süt a nap, akkor fél óra múlva nem fog e esni. Nekünk nem volt túlzottan nagy szerencsénk az idővel a Costa ricai tartózkodásunk alatt szinte minden nap esett, volt, amikor egész nap. Szerencsére mi ilyen időre készültünk és volt eső kabátunk, így nem okozott gondot, hogy az esőerdőben esett J.

A vulkán felé vezető út egyszer csak, minden előzetes figyelmeztetés nélkül le volt zárva. Ki volt írva, hogy a vulkán mérgező gázokat bocsájt ki, ezért nem lehet felmenni rá. Szomorúan vettük tudomásul, hogy ezt a vulkánt nem fogjuk látni. Később sajnos a többit sem láttuk, a köd és felhőtakaró miatt.

 

De legalább volt időnk a kávézásra. J A lezárás mellett véletlenül volt egy kávéház és kézműves lekvárbolt. Gondoltam, ha már a világ egyik nagy kávétermelő országában vagyunk a kávé is jó lesz. Hát nem volt az. Ha otthon kimosom a kávéfőzőt és összegyűjtöm a mosogató vizet hasonló ízű kávét kapnék. Nem baj legalább meghívtak erre a mosogatólére, mert egyik útitársam vett két lekvárt, így a „kávém” ingyen volt.

Elindultunk az ország egyik legjelentősebb vadas parkjába, a La Paz Waterfalls Garden-ba. A vadaspark több egymás után elhelyezkedő vízesésre épült. Amikor odaértünk már szemerkélt az eső, mire megvettük a belépőt és átestünk az ajándékboltban lévő irreálisan magas árak okozta sokkon már jól esett. Később már szakadt is, mintha dézsából öntenék, pedig csak egy köderdőben jártunk ...

Elindultunk a csodálatos virágos kertre hasonlító vadas parkban. Először a tukánokat néztük meg. Nagyon szép madarak, különböző színű csőrrel, kedvesen pózoltak nekünk. Később sokat láttunk belőlük a szabadban is.

Aztán átmentünk a rovar- és lepkegyűjteményhez. Minden állat a maga helyén szabad volt. Nem voltak ketrecben, meg lehetett őket érinteni, ha hagyták volna.

Az állatvilág rendkívül gazdag itt, ráadásul nagyon védik is az állatokat. Itt senki sem tarhat házi kedvencként, őshonos állatot, mint a tukán, helyi kígyók, ara papagájt stb. Ezeket az állatokat, ha valahol valakinél megtalálják elkobozzák és ilyen vadas parkokban helyezik el, vagy szabadon engedik.

Bementünk a pókokhoz és a hüllőkhöz is. A bőrükkel halálos mérget leválasztó békák szabadon ugrándoztak a látogatok között, némelyik pedig műanyag díszként aludt valamelyik hatalmas levél alján. Nagyon izgalmas és látványos volt az egész.

Egy gyilkos virágot is láttunk, mely hatalmas tölcsérszerű sárgás-rózsaszín virágokkal kápráztatott el minket. A vezetőnk szerint, a nők Costa Ricán, ha el akarják tenni a férjüket nyom nélkül láb alól, ebből a virágból főznek teát. Biztosan halálos!!! J. Csináltunk fényképet is az érdeklődő hölgyek részére.

   

A tölcséres virág mellett éltek a kolibrik. Se ketrec se háló. Szabadon cikáztak körülöttünk. Rászoktak a kitett nektárra. Nagyon sokfélét láttunk, volt, ami nagyon kicsi volt szinte mint egy nagyobb rovar, de volt olyan is, ami nagyobb volt egy verébnél. Nagyon nagy sebességgel mozgatják a szárnyaikat és tolatva meg minden irányba ügyesen cikázva mentek a nektáros edényekhez. Nagyon szép kecses állatok.

Láttunk nagymacskákat, majmokat és mindenféle egyéb állatot, majd lementünk a vízesésekhez. Most aztán igazán rázendített, szakadt az eső, nekünk meg a vízeséshez rengeteg lépcsőn kellett le és felmennünk. Megcsináltuk, megnéztük valamennyi vízesést víz (eső) esés közepette.

Nekünk azonban a vadas park előtt ingyenesen látogatható vízesés tetszett a legjobban, mert ott találkoztunk életünk első vadonélő ormányos medvéjével. Aki nyilván valami élelemre várva nagyon érdeklődve nézett ránk és még pózolt is a fényképekhez. Most ez az ormányos medve a telefonom képernyővédőjén pózol J.

A vadaspark a belépőjének árában egy gazdag svédasztalos ebéd is benne volt. Úgyhogy csurom vizesen (csak kívülről a kabátunk lett vizes, de az nagyon), beültünk a mindenfelől nyitott, de egyébként szerencsére fedett étterembe. Nem volt melegünk, amikor levettük az esőkabátot, valamennyire az is melegít bármennyire vékony is. Nagyon jó volt az ebéd, jól is laktunk.

A vadaspark után La Fortuna városába mentünk. Itt szálltunk meg a következő 2 éjszakán. A város mellett található a pár éve még aktív Arenal vulkán. Mára már sajnos befejezte működését, pedig a vezetőnk elmondása szerint, gyakran lehetett látni esténként ahogy löveli ki a lávát és a füstöt. Nagyon látványos volt a működése. Sajnos ma már nem működik, de a következő napokban kiderült, még ha működött is volna, ebből a vulkánból sem láttunk volna semmit. Sajnos szégyenlős kislányként a felhőkbe és ködbe burkolódzott mindkét nap amíg ott voltunk.

A szállásunk egyszerű, de nagyon tiszta, takaros volt. Egy idősebb Donna működtette a szállást egymaga. Nagyon kedves volt. Bár éjszakára lekapcsolta a netet és reggel persze elfelejtette visszakapcsolni, amikor tudtunk volna az otthoniakkal beszélni. Azért szép nap volt és jól éreztük magunkat.