Húúúúú Mennyi Nemzeti Park

2018. január 05. Manuel Antonio nemzeti park Reggel nem túl korán keltünk. A rettenetes bűz és a szörnyű szoba ellenére itt aludtam a legjobban amióta elindultunk otthonról. Úgy látszik a legjobb, ha putriban alszok, legalább a szoba szaga elnyomja a kissé eddigre már megbüdösödött ruháink „illatát”. A pára miatt itt semmi sem szárad meg rendesen, így az úton minden olyan nyirkos lett és lett szaga is annak a ruhának, amit még fel sem vettünk. De most más volt a helyzet, a szoba szaga mindent vitt. A recepciós, aki a két napban, míg mi ott voltunk ugyanaz a srác volt éjjel-nappal, adott egy kis netet a telefonjáról, így tudtam kicsit írni haza. Azonnal megkérdeztem a Tripadvisor barátomat, hol kell itt reggelizni és egyből kaptunk egy tippet, az alig 300 méterre lévő szállást, amihez az volt írva, hogy nagyon jó és olcsó. Lássuk!!! Odamentünk, ez egy hátizsákos kis szálloda, vagyis hostel volt, amihez étterem is tartozott. A tegnapi La Fortuna-i reggelink 60%-ért saját mag

2018. január 4. útban Manuel Antonio felé – La Fortuna vízesés és San José Reggel korán keltünk, mert hosszú út állt előttünk, ráadásul még San José-n is át kellett mennünk, ami önmagában is rettenetes feladat. Reggeli a tegnapi helyen volt, ahol ma már sokkal olajozottabban mentek a dolgok. Tudta a pincér meglepő módon, hogy előtte nap mit rendeltünk és azt hozta különösebb probléma nélkül. J Reggeli után, egyből ledolgozván a sok kalóriát, a város másik nevezetességéhez a La Fortuna vízeséshez mentünk. Itt Costa Rica-n a hasonló természeti látványosságok nagy része magán kézben van. El van kerítve és a tulajdonos annyit kér, amennyit akar, belépő díjként. A környezetet szépen kialakították, de az a sok lépcső nem hiányzott az életemből...  300 lefelé és ugyan annyi vissza. Ráadásul a lépcsők nem voltak úgymond EU szabványosak, némelyik jó magas volt, épp ahogy kijött, így felfele sokat szenvedtünk. J   Már rögtön a bejárat után, még a lépcsők előtt volt egy tökéletes