2017. december 28. Cayman Sziget

2017. december 28-29 Grand Cayman sziget

Nagyon időben a reptéren voltunk. A járat terv szerint 10.50-kor indult volna. Sajnos több, mint 2 órát késett, így élvezhettük a rendkívül hűvös levegőt a Miami repterén, a légkondit itt is eszetlenül nyomják, mint Ázsiában. Pedig kint nagyon kellemes idő volt és 28 fok.

Végre a gépbe kerültünk és nagyon gyorsan eljutottunk a szigetre. Épp most szállunk le, úgyhogy később folytatom, mert már nem lehet elektronikai eszközt használni a gépen.

Sajnos a szigeten nem volt időm írni. J Annyi dolgom volt. A 2 órás késés miatt, kénytelenek voltunk 5 perc alatt felvenni a ruhánkat és egyből kimenni a strandra. A szállodánk nagyon közel volt a „seven mile beach”-hez. Ez a 7 mérföld hosszú vakítóan kék vizű fehér homokos strand több „strand-szakértő” szerint a világ legszebb strandja. Hát én meg azt mondom, hogy nagyon szép, de még én magam is láttam ennél szebbet, csak oda kevesebb amerikai jár, ezért a „szakértők” nem látják olyan szépnek. Mivel, akik a strandok összehasonlítását végzik legtöbbször amerikaiak (ki más érne rá ilyet csinálni?), az első 5 Karib-tengeri szigeten van, ahová az USA-ból egy-két órás repülő úttal el lehet jutni. Nem gondolom, hogy 100%-osan megbízható infó.

Minden esetre a homok fehér, majdnem hófehér és nagyon apró szemcséjű ezért nagyon puha érzés sétálni rajta. A víz pedig türkiz kék és meglepő módon kevésbé sós, mint mondjuk a Fekete tenger, vagy az Adria.  A hőmérséklet 28 fok volt és a víz sem volt sokkal hidegebb. Igazat mondva paradicsomi a sziget és tényleg nagyon szép, ahogy a majdnem hófehér homokot megérinti a türkiz színű víz, majd a víz alatt lévő sziklák, korallok és növényzet miatt néhol a víz sötétebb, aztán pár árnyalattal világosabb, aztán sötétkék és ez így váltakozik kilométereken át. Nagyon látványos. Útitársam az idén kiképezte magát drón reptetésben, és készített néhány remek képet a szigetről felülnézetből.

Kiértünk a strandra és egyből elmerültünk a türkiz színű vízben. Kellemes volt, igaz, hogy csak 2 órát tudtunk strandolni, de nagyon élvezetes volt. Az igazat megvallva, az előzmények után már alig vártuk, hogy úszhassunk a tengerben végre! A nap erejére jellemző, hogy a (késő) délutáni 2 óra a napon is már megmutatta a fürdőruhánk nyomát a bőrünkön… bár, azt is hozzá kell tennünk, hogy napvédőt nem használtunk. ;-)

 

A sziget élővilágáról bevallom, nem sokat tudok, de néhány dolog feltűnt: Nem igazán találkoztunk rovarokkal és rovarevő madarakkal. Se szúnyog se légy, olyan steril a környezet. Láttunk néhány halra vadászó nagy testű madarat, de ezen kívül semmit. Ellenben a szigeten mindenütt jól táplált tyúkok és kakasok sétálnak minden felé. Már megérkezésünkkor látunk egy hatalmas gyíkot komótosan átsétálni az úttesten, olyan egy méteres volt.

A fű pedig mindenütt inkább egy perzsa szőnyegre hasonlított, mint fűre. Nagyon jó érzés volt rálépni és sétálni rajta. Tökéletesen egyforma magas volt mindenhol és egy szál gazt se láttam sehol. Az egész sziget olyan volt, mint egy jól ápolt kert, ahol a láthatatlan kertész tökéletes munkát végzett.

Szerencsére nem esteledet korán, így a strand után kényelmesen lefürödtünk, majd megkérdeztük a tapasztalt tanácsadónkat a TripAdvisort, hol vacsorázzunk. Nehéz volt olyan helyet találnunk, ahol az étterem nevénél kevés dollár jel volt, ami a hely árszintjét jelzi.

kép az étteremtől és a kajáról

Megtaláltuk az alig 1,4 km-re lévő éttermet, ami közvetlenül a parton volt és jónak tűnt, a hozzászólások alapján nem is volt drága. Amikor odaértünk kiderült, hogy az ital árakat nem tüntették fel. Bátran rendeltünk steak szendvicset meg kólát és ásványvizet, valamint helyi specialitást – halat – és még hozzá egy deci chardonnay-t, mert a hal kétszer nem úszhat vízben! Az olcsóság itt azt jelenti, hogy fejenként nem volt elég 6000 Ft. Műanyag evőeszköz, papír tányér, puritán berendezés, de közvetlenül a Karib tenger homokos partján. Nem bántuk meg!

Azt azért elmondom még itt, hogy amikor a határon beléptettek minket nagyon csodálkoztak, hogy miért csak egy napra jövünk ide? Azért most már kezdtem érteni, hogy ezt miért is kérdezték ennyire meglepve. Paradicsomi a hely, a határon az áll, biztonságos, szép és megbízható.

A sziget maga brit fennhatóság alatt áll, mindenhol kinn is lóg a királynő portréja. Még se mondanám angolnak, annyira az USA hatása alatt áll itt minden, hogy inkább nevezném amerikainak, mint angolnak. Persze a pénzükön ott van a királynő arcképe, de e mellett dollárnak hívják. Egyszóval egy kevert ország, ahol nagyon markánsan dominál az USA. A királynő és a baloldali közlekedés emlékeztet csupán Angliára, na meg a tökéletes gyep. J

Végig sétáltunk a part menti úton és 10 órakor már mélyen aludtunk.

Másnap reggel 2017. december 29-én már 5 órakor felébredtünk, nem tudtunk tovább aludni. Most ez vagy az időeltolás miatt volt, vagy, mert izgatottak voltunk a napi program miatt, nem tudom. Minden esetre harci felszerelésben uszonyokkal, búvárszemüveggel-pipáva, drónostul és rengeteg kütyüvel együtt fél hétre már a reggeliző helyen voltunk, ami pont akkor nyitott. A reggeli nagy csalódás volt. Gyakorlatilag néhány édes péksütemény, puding, palacsinta (ezt egy gépbe öntve az ember saját maga csinálja), iszonyatos kávé, mű narancslé és tea. Semmi kolbász zöldség stb. Pedig a szoba ára enyhén szólva egy magyarországi 5 csillagos szálloda közel duplája volt.

7.15-re kellett a pár lépésre lévő utazási irodában lennünk, ahonnan indult a túránk. Mikor odaértünk, egy pillanatra megfagyott a vér az ereinkben! Ugyanis nem találták a foglalásunkat, amit ugye a hotel intézett el nekünk. De nem volt gond, mert újat foglalt nekünk azonnal. J

Hamarosan megérkezett egy kisbusz és kivitt bennünket a kikötőbe. Onnan egy viszonylag új hajóval mentünk ki a tengerre.

Maga a sziget egyik vége egy patkószerűségre hasonlít, ahol a patkót a 2 végén egy természetes zátony zárja le elválasztva a patkóba zárt vizet a nyílt tengertől. A zátonyon átcsapó hullámok folyamatosan frissítik a patkó belsejében lévő vizet, meg az apály dagály is ezt segíti. A patkó belsejében apálykor sok helyen csak egy méteres volt a víz. A homok alul fehér a víz türkiz volt.

Csodálatos volt, ahogy haladtunk a hajóval és a tenger színe változott a mélységétől meg a szikláktól, koralloktól, melyek a vízben voltak. A hajóval a patkó zátonyhoz közeli végébe mentünk.

Itt volt a Stingray City vagyis a Rája város. Ahogy odaértünk már el kezdtek körülöttünk körözni a nagyobbnál nagyobb ráják, volt, ami másfél méteres is volt. Útitársam remek képeket készített a helyszínről a dronnal, olyan jól sikerültek, hogy a helyiek nagyon fellelkesültek, mindenképpen meg akarták kapni őket, mert a prospektusukra akarták feltenni.

Ez után bementünk a vízbe a ráják közé. Eleinte nagyon félelmetes érzés volt, ahogy egy kisebb csónak méretű hal elúszik mellettünk, de utána, ha már felbátorodtunk, meg-meg érintettük őket. A helyiek megfogtak néhányat és felemelték kicsit úgy, hogy a szem és a száj része kint volt a vízből és a kezünkbe adták. Így készült néhány kép is.

A végén én már annyira felbátorodtam, hogy magam is megfogtam egyet és útitársam pont elkapta ezt a pillanatot fentről a dronnal.

Felejthetetlen élmény volt, valójában ezért is jöttünk a szigetre, de elmondhatom, hogy maga a sziget is olyan gyönyörű, hogy ha valaki megteheti, töltsön itt pár napot, hetet. A gazdag amerikaiak és angolok itt szívesen vesznek nyaralót, láttunk is pár csodálatos házat pedánsan gondozott kerttel.

A Rája város után a Star Fish Point-ra mentünk, ahol gyülekeztek a tengeri csillagok, az ott található számukra ízletes növényzet miatt. A fehér homokban itt olyan fűszerű növényzet volt, amiben nagyon sok tengeri csillag legelészett.

Itt nem sok időt töltöttünk, bár itt a közelben volt egy barlang is, amit érdemes lett volna megnéznünk, de sajnos a repülőgép korai indulása miatt ez már nem fért bele. Visszamentünk a partra és ott azért még maradt egy kis időnk, ezért strandoltunk kicsit, aztán csomagolás és irány a reptér.

A reptéren megint csodálkoztak, hogy csak egy napot voltunk. Tényleg megértem, hogy nem értették J. Természetesen ifjú útitársamat megint kivették a sorból részletes kikérdezés és vám ellenőrzés következett. És ez minden reptéren megtörtént. Nagyon gyanús! J

Boldogan és élményekkel telten mentünk el a szigetről. Ha tudunk, biztosan visszamegyünk.