Miért éppen Közép-Amerika?

Miért éppen Közép Amerika? Felteheted a kérdést, de nem erre a válaszra számítasz, amit kapsz. Ha Amerikáról van szó, igazából csak ezt tudjuk kifizetni! De nehogy valaki azt gondolja, hogy átruccanni Közép Amerikába olyan olcsó és mindenki által kifizethető. Egyáltalán nem, az ázsiai hasonlóan intenzív 20 napos túra egészen biztosan a felébe kerül egy Közép-Amerikainak. Nem beszélve a szolgáltatás minőségéről. Bár erről még nincs közvetlen tapasztalatom, sokat olvasgattam a témáról és nyilvánvalóvá vált, hogy nem várhatom a sok olcsó éttermet, az olcsó szolgáltatásokat, mint Ázsiában.

Az egész elhatározás az utazásról még a nyáron fogalmazódott meg bennem. Van egy barátom akinek volt egy barátnője, aki aztán „igazán kedvelt” engem. Na ez a barátnő mondta rólam, hogy én egy kultúrsznob vagyok. Ezt szerintem csak azért mondta, akkor mert vágyott azokra a helyekre ahol már jártam, csak soha nem jutott el oda. Egyébként még máig sem jutott el pedig a kultúrsznoboskodás már vagy 20 éve volt. Én az idén, mint egy igazi kultúrsznob elhatároztam, hogy elmegyek Dél-Amerikába és megnézek minden olyan dolgot, ami kihagyhatatlan. Meg is vettem a Lonely Planet (LP) Dél-Amerikáról szóló legújabb kiadványát, amely összefoglalja a teljes kontinenst Panamától Argentínáig.

A könyvben nagy betűkkel lett kiemelve, hogy ezt a kontinenst soha sem szabad egyszerre meghódítani, mindig csak egy részét szabad megcélozni, mert olyan lassú a közlekedés, nagyok a távolságok a látnivalók között és sok az érdekesség. Én hát elhatároztam egyeztetve az útitársammal, hogy Ecuador, Peru és Bolívia lesz az útcél.

A szokásos módon először kerestem repülőjegyet a hosszú szakaszra, majd a rövid repülő szakaszok jegyeit vizsgáltam meg. Itt már kezdődtek a problémák, ugyanis az un. rövid szakaszok repülőjegy árai lényegesen meghaladták az Európában megszokott egy-két órás repülőút árát. Mire minden tervezett szakaszra találtam repülőjegyet az összesen 6 rövid szakaszú repülőjegyek ára meghaladta az Európából oda vissza repülőjegy árának kétszeresét. Ekkor még azt mondtam, jó drágább, mint Ázsia, de ha látni akarom, vállalni kell. Gondoltam magamban a célországok ár színvonala úgy is alacsony, így ha repülőjegyek drágák is a helyben fizetendő dolgok olcsóbbak lesznek. Ekkor ért a következő csalódás. Az igazán drága dolgok éppen a helyben fizetendő túrák, melyeket csak és kizárólag csomagban lehet megvenni. Nem lehet pl. sem a Galapagos szigetekre sem a Machu Picchu romvárosához egyénileg felmenni. A belépők és mindenféle egyéb adók értéke kifizethetetlenül magasnak tűnt. Egy Galapagos szigeti 4 napos kirándulás (a szigetcsoport csak szervezetten látogatható) hajón alvással 1500 Euróba kerül.

A Machu Picchui kirándulás amely szintén 4-5 napos és az Inka ösvény meghódítását is magában foglalja sátorban alvással!!!!! és persze a fejfájást a 4000 méteres magasság miatt ugyan úgy 1500 Euróba kerül. Ugyan ez utóbbi ár csökkenthető úgy, hogy az ember kijelöli a túra időpontját. Ha szerencséje van és további emberek is csatlakoznak a csoportjához, akkor az ár lecsökkenthető akár 600-650 Euróra. A csoportokat az interneten regisztrálják és a nyitottakhoz lehet csatlakozni. Sajnos az általunk preferált időpontban nem volt egy nyitott csoport sem. Magyarul, ha indítunk egy csoportot és senki nem akarja velünk tölteni az Inka ösvényen azt a bizonyos 4-5 napot, akkor a végen fejenként 1500 Euró lett volna a túra ára. Furcsa volt, hogy januárba senki sem megy, februárban karbantartási munkálatokat végeznek az ösvényen márciustól, meg minden túra betelt. Lényeg, hogy ezt nem vállaltuk be! Ecuadorban még terveztem egy Amazonas túrát is mivel a folyó felső szakasza sokak szerint még izgalmasabb is, mint az alsó lassú és széles része Braziliában. Itt a 4 napos túra fejenként „csak” 700 euróba került volna, ami a Galapagos és az Inka ösvény árához képest egészen kedvező összeg J, figyelembe véve, hogy sátorban vagy halászkunyhókban laktunk volna a maláriás szúnyoghadsereg közepén, még sajnálom is hogy ez program kimarad J.

Osztottunk szoroztunk és kiszámoltuk, hogy ez bizony vállalhatatlan így, mert ár érték arányban igen rosszul nézett ki. Szomorúan, de beláttam, hogy Dél-Amerika még várat magára. Olvastam, hogy 2018-tól több fapados is megkezdi a tevékenységét Dél-Amerikában, ami az árak csökkenésével fog járni. Lehet, hogy néhány év múlva már elérhető áron lehet ott is repülni, mint Ázsiában vagy Európában. Az is valószínű, hogy az Inka ösvény és Machu Picchu itthonról utazási irodával valamivel kedvezőbb áron érhető el, mint egyénileg helyben foglalva a résztvevők nagyobb száma miatt.

Megrendeltem ezek után a Central Amerika LP könyvet és elkezdtem felmérni Közép Amerika vállalható-e? Egyből nyilvánvalóvá vált, hogy Miamiből kell kiindulni, mert oda lehet legkedvezőbb áron repülni és onnan indulnak a térség minden jelentősebb városába egészen jó árú repülőjáratok. Arra gondoltam, hogy lehetőleg biztonságosabb és rendezett országban kell hosszabb időt tölteni és kerülni kell a politikailag instabil bűnözéssel átszőtt államokat.

Most jutott eszembe, ezzel kapcsolatban, hogy pár nappal ezelőtt egy ismerősöm a következő SMS-t küldte éjjel fél háromkor:

„Szia kiutaztunk Bogotába Kolumbiába. Letartoztattak a reptéren érkezéskor. Nem értünk semmit. Nem érem el a konzulátust. Le fogok merülni…..”

Aztán több, mint egy napig semmi hír nem jött róla J. Kiderült, hogy a külföldön bajba került magyar állampolgárok megsegítése tökéletesen működik. Figyeld a sztorit tovább. A sajtóban megjelent, hogy októbertől Magyarországnak újból van külképviselete Kolumbiában. Az ottani munkaidő lejártáig természetesen semmilyen weboldalon és a tudakozóban nem sikerült kideríteni a már kb. 2 hónapja működő!!!! külképviselet elérhetőségét, sem telefon sem email cím. Semmi! A külügyminisztérium weboldalán több tiszteletbeli konzul is fel van tüntetve telefonszámmal! De ezek közül – bár kicsörgött – egyik sem vette fel a telefont. A külügyminisztérium segédvonala pedig – ugye külügyekről van szó és a világ másik végén mások az időzónák tehát minimum 24 órában a hét mind hét napján működnie kell – csak munkanapokon 8-16 óráig elérhető. Szólok időben, hogy magyar idő szerint délután 4 és reggel 8 óra között senki sehol se kerüljön bajba a világban, arra is figyelni kell, hogy munkaszüneti napokon se legyen baj, mert akkor 00-24 óráig senki sem veszi fel a telefont. Tehát, ha valaki bajba kerül ügyeljen arra, hogy magyar idő szerint és csak is munkanapokon 8-16 óra között történjen a baj.

Reménnyel telten és izgatottan vártam, hogy reggel 8 óra legyen és segíthessek a barátomnak, igaz, hogy Bogotába arra már éjszaka lett, de az mit számít, itthon munkaidő van és most fog jönni a segítség. És felhívtam a megadott segélyszámot a Külügyminisztériumban. A beszélgetést megpróbálom felidézni pontosan és csak remélni tudom, hogy aki ezért felelős, pont így fog egyszer telefonálni segítségért és hasonló élményben lesz része. Kedves női hang üdvözölt miután az automatán hosszasan válogattam a különböző menüpontok között. „Sajnos az illetékes értekezlet van! Próbálkozzon egy óra múlva, mert az illetékes hölgy vagy úr, akinek a nevét nem árulhatom el, most szabadságon van, de a helyettese akinek a nevét szintén nem árulhatom el, azt sem hogy az illető egy hölgy vagy úr, ő van éppen értekezleten.”

Megpróbáltam egy óra múlva ismét hosszas ismertetés, menük, választás, kedves női hang: Oóó megint ön az? Megpróbálom kapcsolni a kollégát vagy kolléganőt. Nem vicc pontosan így mondta, hogy még azt sem mondhatja meg, hogy férfit vagy nőt kapcsol. Kérdeztem hogy megkaphatom-e nevét erre a válasz az volt, hogy tiltja a szabályzat. Kapcsolt! Mit beszéltem meg az illetékessel? Semmit!!! Utána még párszor próbálkoztam tájékoztató, menü választás, kedves hang a kapcsolás után viszont nem vette fel senki. Végül a kedves hangú hölgy engedékeny lett és megadta az illetékes közvetlen számát. Azóta sem tudtam vele beszélni ugyanis sem a központon keresztül sem a közvetlen számon nem lehetett elérni. A kedves hangú hölgy a Külügyminisztérium segély hívó vonalán végül közölte, hogy nem tud segíteni, sajnálja. A bogotai külképviselet számát neki nem adták meg, az illetékest pedig nem tudja kapcsolni J.

Ide mosolygó jelet tettem, mert végül a dolog jól végződött, hiszen a barátomat 24 óra után kitoloncolták és a Párizs felé tartó járatra várva írta meg, hogy azért tartoztatták le, mert a belépési papírokat pontatlanul töltötték ki, mivel nem értették, minden spanyolul volt. De mi lett volna, ha nagyobb bajban van és tényleg segítségre szorult volna?

Nincs párhuzam és összehasonlítási alap, de azért nekem még is eszembe jutott, amikor néhány hónappal ezelőtt a trópusi vihar miatt megsemmisült St. Martin szigetén minden és szigetén rekedt amerikai turistákért az USA külön repülőgépeket küldött a kimentésükre.

Szerintem két tanulság van az egészből: Ne szorulj külföldön a magyar külügy segítségére, de még jobb tanulság, ha külföldre utazol, először szerezz amerikai állampolgárságot! Különben nincs esélyed J!!!

Végül is szerintem helyesen még az előző külügyes sztori előtt eldőlt, Közép-Amerikába megyünk. Az LP könyvek mindig az adott régió legjelentősebb látványosságainak felsorolásával kezdődik. Útitársammal, mint igazi kultúrsznobok ezen legjelentősebb helyek közül választottuk: Miamit és környékét, Mexikó várost, Costa Ricai dzsungel túrákat a nemzeti parkokban, Bocas del Torot Panamában és végül Panama várost. Volt még egy látványosság, amit nem tudtunk kihagyni az pedig a Rája Város a Caymán szigeteken. Ezért belevettük a rájákat is a programba.  Dél-Amerikából így lett Közép-Amerika. Remélem nem bánjuk meg J!